Érseklél

Pesty Frigyes a Lehel névtől származtatja a Lél nevet. Bartal György szerint Leél Szent István korabeli helység, melyet a szent király az esztergomi érsekség fegyveres szabadosai között szétosztott. A települést első ízben 1075-ben említik Lelu néven, az esztergomi érsek tulajdona volt, amely a 14. századtól zálogba adta nemesi családoknak. 1247-ban két Leal nevű települést említenek, 1360-ban a falu Nobilis iobago (et villa) archiepiscopalis de Leal néven szerepel. Ekkor lett az esztergomi érsek predialista főúri székhelye, amelyhez Örs, Czudor-Illés, Ontopa, Róczháza, Kistany és Szilas települések tartoztak. Ennek a megyétől független, érdekes katonai-adminisztratív szervezetnek a kötelessége volt, hogy hadjáratok idején részt vegyen az esztergomi érsek bandériumában, és védje az érsek birtokait. 1452-ben említik az Érsekléli nemzetséget, 1478-ban a Léliek laktak a településen, akik alighanem az előző nemzetség rokonai voltak. Az itteni nemesi szék a 16. században egyesült a vajkai nemesi székkel. A török háborúk idején, az 1554-1563 közti időkben a község elpusztult, és már soha nem nyerte vissza egykori jelentőségét és nagyságát. 1571-ben hét nemesi kúriát jegyeztek a településen. Érseklélen is sok követője volt a protestáns tanoknak, sőt a hívők szétosztották a helyi templom vagyonát, de a későbbiek során az itteni lakosság visszatért a katolikus egyház felekezetébe. A 18. század elején Maloviczius Ignác földesúr újította fel a falut, akkoriban a Ratkovszky és a Pázmány családoknak voltak itt birtokaik. 1729-ben az esztergomi érsek Fegyverneki Jánosnak adományozott két nemesi telket. Később kuriális telkeket birtokolt itt a Zámory, Ratkovszky, Illés, Ghyczy, Bujna és Redl család, a település fokozatos leépülését azonban nem sikerült megállítani. 1787-ben a településen 6 ház és 66 lakos volt, 1848-ban 53 lakost tartottak nyilván. Érseklél a 19. században szolgabírói hely volt, a 19. század közepén Nagykeszihez csatolták. Zámory Béla a 19. század második felében neoklasszicista kúriát építtetett a római katolikus templom közelében. Az épületet 1915-ben Friedländer Emil nagybirtokos vásárolta meg. Az új tulajdonos családja a nyilasoktól való félelmében elhagyta Érseklélt. Fiukat, Istvánt azonban koncentrációs táborba hurcolták. A kúria berendezését nyilvános árverésen eladták. 1945 után az épületbe nagykeszi családok költöztek be, de saját családi házaik felépülése után elköltöztek, és az épületet 1960 táján széthordták építőanyagnak. Téglalap alapú egyszerű földszintes épület volt öttengelyű homlokzattal, amely előtt oszlopos folyosó húzódott, közepén a bejárattal. A kúria homlokzatait csak keretezett téglalap alakú ablakok tagolták. Az északi homlokzathoz hozzáépítették a konyhát és a szolgáló személyzet lakásait, a déli homlokzat közepén kis rizalit volt terasszal. A helyiségek mennyezete egyenes volt.

A 19. század folyamán épült két Ratkovszky-kúria is. A templomhoz közelebb lévő ház Ratkovszky Sándoré volt, eredetileg ez volt a jegyzőség és a szolgabíró székhelye. Az egyik helyiségben kb. 1 m magasságban karikák voltak az elítéltek kikötésére. Az L alaprajzú földszintes épületnek az udvari homlokzatán kis ablakok voltak, a konyhát porosz-süvegboltozat fedte. A másik – L alaprajzú földszintes épület négytengelyű homlokzattal – Ratkovszky Gyula tulajdona volt. A településen működő fűszerbolt a 20. század elején az Ehrentál családé volt, pontosabban Ehrentál Regináé (művésznevén Erdős Renée, írónő). A község eredeti építményeit az égetetlen téglából épült háromszobás, fehérre meszelt, náddal fedett nyeregtetős parasztházak képviselik. A házak oromzata deszkázott volt kalász alakban elhelyezett deszkákkal, és fogazott fedélkonttyal. A 20. század első felében is a hagymonyokat folytatva vályogtéglából épültek a házak, de már kemény fedőanyaggal borították a tetőket. Az érsekléli római katolikus temetőben műmárvány központi kereszt áll, 1936-ban Szénássy Lajos állíttatta. A 20. század első felében a település állandó lakói voltak a Ratkovszky család tagjai. Napjainkig fennmaradt néhány lepusztult épület. Amit 1945 után nem hordtak szét a helyi lakosok, azt elpusztította az 1965-ös árvíz.  1993-ban a helyi templomot lerombolták. A mesebeli vidék a filmkészítőket is megihlette, így 1986-ban a Léli-szigeten forgatták a Grimm-testvérek könyve alapján készült a Mahuliena, arany hölgy (Mahuliena, zlatá panna) című csehszlovák-német mesefilmet. 2015-ben adták át a szigetre vezető 45 méter hosszú gyalogoshidat, amelyet a mese címszereplőjéről neveztek el.