Oldal kiválasztása
III. Nyárbúcsúztató

III. Nyárbúcsúztató

A 2022-es Nyárbúcsúztató egy igazi fesztiválhangulattal búcsúztatta a nyarat, ahol az élőzene csak a jéghegy csúcsa volt. Ez a nap túlmutatott a megszokott ügyességi játékokon; kalandos természetismereti foglalkozásokkal dobtuk fel a hangulatot, így mindenki, kicsik és nagyok egyaránt, találtak kedvükre való elfoglaltságot.

A Duna-parti réten elterülő ügyességi pályák mellett egy hűs kiülő alatt vetélkedők és izgalmas feladatlapok várták azokat, akik egy kicsit meg akartak pihenni a naptól. De nem csak pihenéssel telt a délután: Zsapka Attila koncertje vitt minket egy másik dimenzióba, ahol a zenére való táncolás mellett a finom palacsintáink is nagy sikert arattak – szinte azonnal elkapkodták őket.

Az idei év újdonsága volt, hogy a mozgásban aktívan résztvevő gyerkőcök emlékérmekkel térhettek haza, ami még különlegesebbé tette a nyárzáró élményt.

De térjünk vissza a földre – szó szerint. Nem csak a játékok és a futások adtak teret a kihívásoknak; a környék felfedezése is a program részét képezte. Lovaskocsikázással, sárkányeregetéssel és népi játékokkal ismerkedhettek meg azok, akik kíváncsiak voltak a hagyományos szórakozás formáira. Délután a helyi vízrajzi múzeum is nyitva állt a kalandvágyók előtt, ingyen és bérmentve.

Ne hagyjátok ki a videót sem, ami még jobban belevisz titeket a Nyárbúcsúztató fergeteges hangulatába!

 

Kérdés/Kérés esetén állunk rendelkezésre

7 + 7 =

Erdős Renée

Erdős Renée

Eredeti nevén Ehrenthal Regina hetedik, utolsó, kései gyerekként született 1879. május 7-én egy szegény, ortodox zsidó családban a csallóközi Érseklélen (Arcibiskupský Lél), ahonnét hamarosan Győrszigetre költöztek. Szigorú és zárkózott apja ritkán mutatta ki érzelmeit. Nem csoda, hogy a magányos hétéves gyerek szeretetével egy idős győri bencés pap felé fordult, aki felfedezte rendkívüli intelligenciáját, és franciára, németre, irodalomra tanítgatta. A tizenöt évesen Pesten szerencsét próbáló fekete szemű, hosszú fekete hajú, különös szépségű fiatal lány tehetségére sokan felfigyeltek. Első, még konvencionális hangú verseskötetének megjelenését Eötvös Károly támogatta (ő segítette az újságírói pályára is, vitte tárcaírónak az általa szerkesztett Egyetértés című folyóirathoz a húszéves lányt.) Versek című második kötetét, mely a nevét felkapottá tette, 1902-ben a hazai modern irodalom előfutára, a pályája csúcsán álló népszerű író és újságszerkesztő Bródy Sándor rendezte sajtó alá. Ady Endre lelkes szavakkal „zseniális poétalánynak” nevezte az akkor huszonhárom éves költőnőt.
Bródy Sándor végzetesen beleszeretett. Három évig tartó, veszekedésekkel tarkított és a kíváncsi pesti szemek előtt folyt viharos szerelmük mindkettőjük életének meghatározó élménye lett. 1905-ben végleg szakítottak, mert Erdős nem volt hajlandó feleségül menni az elvált íróhoz. Miután Bródy megpróbált véget vetni az életének (szíven lőtte magát), azon igyekezett, hogy a lapok ne közöljék Erdős Renée írásait. Az önmagát megtagadó írónő megúszta egy idegösszeroppanással, majd Olaszországban, illetve Budapesten évekre zárdába vonult. 1913-ban férjhez ment Fülep Lajos művészettörténészhez, akit nem szeretett ugyan, de legalább református vallású volt. Második lányuk születése előtt férje elhagyta őket. Erdős a szülés során trombózist és tüdőembóliát kapott, egy évig járni is alig tudott. Ekkor fogott a rosszul fizetett verseknél több pénzzel járó regényírásba, hogy lányait eltartsa valahogy, ami végül olyan jövedelemhez juttatta, hogy Rákoshegyen egy villát vásárolhatott magának. 1926-ban, negyvenhét évesen, Rómában polgári házasságot kötött tíz évvel fiatalabb, a háztartását már régóta vezető titkárával, akit kéziratban maradt „Különös önéletrajzában” hol Artúrnak, hol Istvánnak nevez. Második férje is elhagyta (egy fiatalabbért) az írónőt.
Katolicizmusa (1909-ben tért át a katolikus vallásra) nem mentette meg a zsidóüldözések idején. 1938-tól nem publikálhatott, s 1944-ben bujkálnia kellett. Kórházban feküdt, orvos lányának felügyelete alatt, aki később öngyilkos lett. A második világháború alatt villáját kifosztották és elfoglalták, a keresztény politikus, Schlachta Margit szerzett neki egy szerény lakást a Lövölde téren, a Kairó kávéházzal szemben (második férje ekkoriban hagyta el). Emlékházzá alakított rákoshegyi villájában állandó kiállítás őrzi Erdős Renée emlékét. Álnevei: Réz Bálint, Myriam, René du Bois.

Művei: Két tucat regény és fele annyi verseskötet, novellák, fordítások stb.

Újságcikk az írónőről

Závory Sándor

Závory Sándor

* 1842. július 9. Nagykeszi
† 1921. Budapest / orvos, író

1842-ben született a Komárom megyei Nagykeszin (ma Szlovákia), s 1921-ben halt meg Budapesten. A pápai kollégiumban volt diák, ahol életre szóló barátságot kötött Eötvös Károllyal, a későbbi íróval. Orvosi diplomáját a pesti egyetemen szerezte 1867-ben. Gyakorló orvos volt Hajdúszoboszlón, majd Kecskeméten. 1867-ben a híres Balassa ajánlatára egy magyar főúr – gróf Lónyay Menyhért – beteg fia mellé került Meránba, akivel beutazta Tirolt, Svájcot, Francia- és Olaszországot. Meránban Petőfi Sándor fiát, Zoltánt is kezelte.

Szoboszlóról nősült: Szívos Arankát vette el feleségül, aki Szívos Béla szakíró, valamint Szívos Géza főjegyző testvére volt.

Nyarait sok éven át Gleichenbergben töltötte, mint fürdőorvos. Itt került bizalmas és baráti viszonyba Mikszáth Kálmánnal. Mikszáth gégebajának orvoslására keresi fel 1889 és 1899 között a stájer fürdőhelyet. Kezelésére Navratil professzor és Eötvös Károly javaslatára választja Závory Sándort. A beteg Mikszáth és az orvos kölcsönös rokonszenvét az író és a tollforgató anekdotázó egymás iránti vonzalma mélyítette barátsággá. Mikszáth kedvelte a derűs hangulatú, adomázó, írogató, világlátott orvost, aki 1872-ben Sigmund bécsi tanár megbízásából az éghajlatot tanulmányozta Korzikán, és 1890-ben Zichy Gézát kísérte el oroszországi hangversenykörútjára. Závory Emlékeim című könyvében (1914), Mikszáth Gleichenbergben című fejezetben írta meg a találkozásukat. Mikszáth Nagy Miklós főszerkesztőnek is eldicsekedett, milyen jól telt az ideje Gleichenbergben, aki aztán rábeszélte Závory Sándort, hogy írjon a Vasárnapi Újságba. “Az unszolására írogattam a Győri Mikét, Tüskei uramat, a tudákos borbélyt stb., s mindazt, ami tőlem megjelent, s amikkel előbb Mikszáthot mulattattam.” Később történeteit kiadta Emlékezzünk régiekről címmel (Gyoma, 1904). A Vasárnapi Újságon kívül írt a Képes Világba, a Komáromi Lapokba, a Komáromi Újságba. 1882-ben orvosi könyvet is kiadott Gleichenberg klímája, gyógyvizei és gyógycélra szolgáló berendezései címmel.

Különösen jó érzéke volt az anekdotikus figurák jellemzéséhez. Történeteiben Mikszáth is talált felhasználható motívumokat. Többek közt Závorytól kapott indítást a Szent Péter esernyője regényben szereplő Szliminszky házaspár megformálásához, valamint a témát, hogy Katánghy Menyhért életében a 100 Napóleon-arany játssza a sorsdöntő fordulatot.

Tóth Béla, a magyar anekdotakincs összegyűjtője is szívesen hallgatta Závory történeteit, s többet fel is jegyzett. Érdemes még megemlíteni, hogy Závory Sándor ismertette össze Mikszáth Kálmánt Hőgyes Endrével.

 

Négy gyermeke: Béla, Leóna (1879-1970), Aranka (1885) és Margit. Aranka is foglalkozott írással, apja és nagybátyja, Szívos Béla hagyományait követve és inspirálásukra. 1885-ben Hajdúszoboszlón született, iskoláit Szoboszlón, Kecskeméten, majd Budapesten végezte. Első novellái tanárnövendék korában jelentek meg, a Szövétnek című hetilapban. Tanár lett, írásai újságokban, folyóiratokban jelentek meg. A debreceni köztemetőben nyugszik. Závory Béla szoboszlói városi mérnök lett, 1905-ben eljegyezte Hetey Margitot, Hetey Ignácz hajdúszoboszlói tiszti ügyész leányát.

Tóth Zoltán

Tóth Zoltán

80 éve hunyt el dr. Tóth Zoltán, a kitűnő gyógypedagógus

Dr. Tóth Zoltán neve eléggé ismeretlen a Felvidéken, pedig 1883. december 6-én községünkben, Nagykeszin született.
A nagykesziek emlékezete is keveset őrzött meg a Tóth családról. Még 2000-ben találtam adatközlőket: Potháczky Ferencnét, Bakulár Ilonát és Cséry Saroltát, az utóbbiak rokoni kapcsolatban álltak a családdal. Az ő elmondásuk alapján kiegészíthető Tóth Zoltán Magyarországon megjelent életrajzi adatai.

A Tóth család Garamlökön (Lok) telepedett le, az anyakönyvek alapján id. Tóth András (Zoltán dédapja) már a 18. század második felében jelen van a községben. Az ő fia Tóth Mihály András és felesége Subert Erzsébet (?-1885) családjukkal az 1870-es években költöznek Nagykeszire, mivel József (1848-?) fiuk tanítói állást kapott a helyi református iskolában.
József 1879 júniusában megházasodik, – keszi lányt – Marcsa Krisztinát veszi feleségül. Házasságukból hat gyermek születik (sajnos két kisgyermek korán elhunyt).

1890-ben nagy csapád éri a családot, az édesanya fiatalon – 32 éves korában – elhunyt. Tóth József ezen szomorú történések után négy gyermekével elköltözik Garamvezekényre (Vozokany nad Hronom), ahol folytatta tanítói hivatását. Fia, Zoltán is itt kezdi meg elemi iskoláit. Az ötödik osztály után a Pápai Református Gimnázium diákja, majd a budapesti Református Főgimnáziumban érettségizik.

A századfordulón ismét a felvidéken tartózkodik, mivel 1900-1903 között a lévai Állami Tanítóképző Intézet diákja, ahol tanítói oklevelet szerez. 1904-ben Alsófegyverneken (Zbrojníky) tanítóskodik. Életútja 1905-től Budapesthez, majd házassága révén Orgovány községhez kötődik. Budapesten kap gyógypedagógiai tanári diplomát 1906-ban. Mindezek mellett a Budapesti Tudományegyetemen pedagógiát, pszichológiát és filozófiát is hallgatott, középiskolai tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett.

Pályakezdőként a vakok intézetében dolgozott tanárként. 1922-től haláláig a saját szervezésű Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola előadója, majd 1924-től az intézmény igazgatója. 1922-től 1940-ig az általa kezdeményezett Magyar Gyógypedagógiai Társaság főtitkára, és a Gyermekvédő Liga igazgató tagja. Nemzetközi elismertsége bizonyítékául 1938-tól a Budapesten megalakuló Nemzetközi Gyógypedagógiai Társaság egyik alelnökévé választották.
A gyógyító-nevelés témakörben több könyve is megjelent. Nagy elismerést keltett az 1927-ben megjelent A vakok képzeletvilága című munkája, melyet német nyelvre is lefordítottak.

Tóth Zoltán részt vett Léván, a Tanítóképzőben végzett diákok 30 éves találkozóján 1933-ban. Az eseményről a lévai levéltár őriz egy fényképet.

1940. május 17-én Tóth Zoltán Budapesten hunyt el. Sírhelye a Kerepesi temetőben volt, hamvait 1946-ban Orgoványban helyezték örök nyugalomra. 1940-ben, halálakor felesége, Makai Mária a Nagykeszin élő rokonoknak is küldött halotti értesítőt. Bakulár Ilona több mint 60 éven át őrizte ezt az értesítőt, ami sajnos az ő halála után elveszett. Tóth Zoltán apai nagyszülei – Tóth Mihály András és Súbert Erzsébet – a nagykeszi református öreg-temetőben nyugszanak. Velük egy sírban nyugszik Eszter lányuk – Szendi Lajosné is, aki nemcsak nagynénje, de férjével keresztszülei is voltak Tóth Zoltánnak (lásd az anyakönyvi kivonatot). Édesanyja – Marcsa Krisztina – és az anyai nagyszülők síremléke sajnos már nem fedezhető fel a temetőben. A magyarországi Orgovány községben őrzik és ápolják a tudós tanár emlékét. 2015-ben egy kiadvány is megjelent Gellért Imréné szerkesztésében, Emlékkönyv dr. Tóth Zoltán tiszteletére címmel. Érdemes megjegyezni, hogy Kozmutza Flóra (későbbi Illyés Gyuláné) József Attila múzsája, akihez a költő a Flóra-verseket írta – dr. Tóth Zoltán tanítványa, majd 1936–1940 között asszisztense volt a főiskolán. Erről Illyés Gyuláné 1985-ben megjelent József Attila utolsó hónapjairól című könyvében tesz említést.

Összeállította: Vendégh Piroska

Gyógypedagógiai szemle

Kulturális emlékek

Kulturális emlékek

Nagykeszin egykor római katolikus templom állt, amelyet a Pázmány-féle összeírásban régiként említenek. Más említés a templomról nem maradt fenn. Feltehetően a török háborúk idején pusztították el a faluval együtt. 1652-ben a református egyházközségek jegyzékében Nagykeszi is szerepel. Leányegyháza Kiskeszin és Érseklélen volt. Akkoriban már biztosan itt állt a fa oratórium.

A református templom a községben már a 18. század dereka előtt felépült, de az 1763-as földrengés elpusztította. Ezért 1764-ben új templomot építettek, de az épület gyorsan megrongálódott, ezért 1819-ben már a harmadik református templom épült fel klasszicista stílusban. 1840-ben egy tűzvész megrongálta az épületet, de hamarosan megjavították. A templomot később is többször javították. Hosszúkás építmény ormos főhomlokzat elé épített toronnyal. Az egyenes mennyezetű helyiségben kétoldalt protestáns fa empórium látható. A templom homlokzatát falsávkeretek és szegmens befejezésű ablakok díszítik. A falsávkeretek ismétlődnek a torony egyes emeletein is, amely eredetileg alacsony sátortetős volt, de a 20. század 60-as éveiben tárcsás párkányon nyugvó magasabb gúla alakú tetőre cserélték. A portálé rózsaszín márványból készült kezdőkövén a D.O.M.U.S.E.H.O.N.A.E.K.K. kezdőbetűk és az A. MDCCCXIX évszám olvasható. A fehér márvány úrasztalát 1914-ben készítették Réthy győri gyárában a református egyháza hívei adományokból. A régi úrasztala 1793-ból származott. A kis gránit keresztelőmedence századunk elején készült, akárcsak a szószék és a padok. A harmóniumot 1925 táján készítette a Lídl s Velík cég. Eredetileg egy 19. századi régi harmónium volt a templomban. Található a templomban két értékes ezüst kehely, az egyiket 1747. október 16-án készítette a helyi eklézsia számára Valesius János. A másik, tulipán alakú kehely 1881-ben készült. Az istentiszteleti érckancsók és klasszicista tányérok 1176-ból, 1804-ből, 1813-ból és 1819-ből származnak, a későbarokk készlet 1755-ben készült. A templom tornyában két bronzharang függ. Az egyiket 1843-ban öntötte Mendel János cége Győrben, a másikat 1920-ban a Fejérváryak ajándékozták a templomnak, és 1850-ben készítette Hofer Károly cége Győrben. Az eredeti öreg harang, amely a 18. századból származott, az 1840-es tűzvészben megrepedt.
A gyülekezet a megfelelő pénzösszeg előteremtése után – 2004 nyarán – látott hozzá a templom teljes tatarozására. Megújították a tetőszerkezetet és a tetőzet új cserepezést kapott. A toronyra új süveg készült. A templom külső falait, majd a belső tereit is újrafestették. A munkálatokkal járó összeghez hozzájárult a helyi önkormányzat, a földműves szövetkezet, a Szülőföld Alap, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Segélyalapja és természetesen a gyülekezet tagjai is szépen adakoztak. A templomot 2010-ben Fazekas László püspök szentelte fel. 2020-ban lelkész Szabó Sarolta, gondnok: Fitos András

A település határában álló legrégebbi emlék a Nepomuki Szent János nevét viselő római katolikus templom az egyik Érseklél területén. Az eredeti épület Szent István király uralkodása idejéből származhatott, 1000 utánról. Az itteni plébániát először 1332-ban említik. A török háborúk idején a faluval együtt elpusztult a templom is. A 18. század elején Maloviczius Ignác felesége magánkápolnaként újra felépítette az épületet. 1878-ben az eredeti építményhez az egyházi alapítvány sekrestyét épített, kibővítette a szentélyt, s egyúttal a régi részeket felújították. 1864-ben a klasszicista épületet felújították, oromzatos főhomlokzata elé tornyot emeltek. 1911-ben ismét felújították a templomot, majd utoljára 1950-ben. Később a templom beázott, és állaga egyre romlott. 1982-ben a templomot feltörték és hihetetlen pusztítást végeztek benne. Ezután már nem maradt ember, aki gondjaiba vette, esetleg bezárta volna az épületet. Később leszakadt a templomhajó mennyezete, és 1993-ban ezt az értékes egyházi emléket a műemlékvédők és az egyház hivatali jóváhagyásával lerombolták. Építőanyagából új római katolikus templomot kellett volna építeni Nagykeszin, de még a lerombolás napján eltűnt a bejárat rózsaszín márvány portáléja.
A templom egyhajós építmény volt egyenes záródású szentéllyel, hozzáépített sekrestyével és eléépített toronnyal, amelynek rózsaszín márvány szegmens főbejárat portáléja volt. A templom homlokzatát falsávkeretek és szegmens befejeződésű ablakok tagolták. A belső berendezés újabb volt, a 19. században és a 20. század elején készült. A 19. század második felében készült főoltáron Jézus legszentebb isteni szívének szobra és Nepomuki Szent János központi képe volt. Szent István és Szent László király aranyozott szobrát a győri karmeliták ajándékozták a templomnak, Szent Antal szobra Kanya Vilmosné ajándéka. Ezeket a szobrokat, illetve a két új körmeneti zászlót1908-ban szentelték fel. Az orgonát az esztergomi érsek ajándékozta, 1867-ben készült. Sípjait az I. világháború idején katonai célokra elkobozták, de később új sípokkal pótolták őket. Az 1846-os kanonoki vizitáció szerint a templomnak három harangja volt, mindhárom Ghyczy Ferenc ajándéka. Az I. világháború idején a harangokat is elkobozták katonai célokra. Az új harangokat 1928-ban öntötték, Jézus legszentebb isteni szívének és Szűz Mária legszentebb isteni szívének ajánlva szentelték fel őket. A harangokat az ekeli római katolikus templomban raktározták el.
A régi és az új temető között, az új temető mögött található a katolikus kápolna. Az egykori érsekléli katolikus templom anyagából épített új katolikus kápolnát 2007. május 10-én szentelték fel.

A klasszicista kastélyt 1830 táján építtette Zámory Károly a református templom mellett. 1901-ben Fejérváry Géza báró örökölte a kastélyt, akinek családjába nősült Malcomes Gyula báró. 1935-ben ő örökölte a Fejérváryak nagybirtokát. 1945 után a kastélyban lakásokat alakítottak ki, később az állami birtok irodaépülete volt. 1980-ban az épületet meglehetősen rosszul újították fel (homlokzatáról eltűntették az építészeti részleteket), 1990 előtt pedig megüresedett. Állapota leromlott, jövője évekig bizonytalan volt, mígnem 2002-ben felújították, s benne némi átalakítás után bérlakásokat létesítettek.
Késő klasszicista téglalap alaprajzú kétszintes épület, a sarkokon lapos rizalittal. Eredetileg rusztika díszítette őket, akárcsak a kastély többi sarkát. Az udvari homlokzat közepén előreépített pilléres bejárati portikusz van, a teraszt bábos korlát övezi. A homlokzaton részben megmaradtak a falsávkeretek. Az ablakkeretek – az emeleten gyámkövön nyugvó ablak feletti párkányokkal – megsemmisültek, akárcsak a földszintet az emelettől elválasztó választópárkány. A helyiségek mennyezete egyenes.

1927-ben birtokot vásárolt itt Goldschmied Marcell (Malcomes bárótól borsosmajort, a pannonhalmi apátságtól Barátmajort), és az egykori Kiskeszi község elején még ugyanabban az évben modern emeletes kastélyt építtetett az alpesi villák mintájára. 1944-ben a tulajdonost és feleségét a nyilasok koncentrációs táborba hurcolták, ahonnan nem tértek vissza. 1945 után az épületet a HNB (ma községi hivatal), később a posta céljaira felújították. A kastély modern négyzet alaprajzú épület igényesebb építészeti megoldások nélkül. Valamennyi téglalap alakú ablak fa zsalugáterrel védett. A főhomlokzat előtt bejárati terasz van, amelyet bábos korlát határol, egyenes lépcsőzettel közelíthető meg. Az oldalsó homlokzatnál hasonló lépcső vezet a rizalitos melléképület teraszára. A hallban fából készült tört lépcső van, a helyiségek mennyezete egyenes.

A Kiskeszi faszerkezetes – később vasszerkezetre cserélt – harangláb 1926-ban épült. A bronzharangon lévő felirat szerint 1926-ban önttették adományokból Kiskeszi hívő lakosai felekezeti különbözet nélkül. A harangot Dosztál Jakab cége öntötte Komáromban.

A református temetőben áll az I. világháborúban elesettek emlékműve (a hősök szobra), amelyet 1929-ben a nagykeszi énekkar emeltetett saját pénzéből és adományokból. Az emlékmű az ismert komáromi kőfaragó, Komáromi Viktor műve, a kovácsmunkákat (turul, koszorú, dekoráció, kovácsoltvas kerítés) komáromi műkovács, Török Antal végezte. A talapzaton 35 áldozat neve olvasható.

A temető bejáratánál áll a II. világháború áldozatainak emlékműve, amelyet a község állíttatott 1995-ben. A négyzet alakú talapzaton a községi címer domborműve és olajág látható. A talapzatra 47 áldozat nevét vésték.

A temető római katolikus részének központi keresztjét 1936-ban állíttatták a község katolikus hívői. A bronz korpuszos műkő keresztet József, csicsói pap szentelte fel. Korábban egy kemény fából készült kereszt állt a jelenlegi helyén, de idővel elkorhadt.

Az eklipusztai temetőben központi vaskereszt áll festett bádogkorpusszal, 1970-ben emelték. Korábban itt is fakereszt állt.

A Dunai Árvízvédelmi Vállalat raktárában egy márvány emléktábla van, amelyet eredetileg a Duna melletti zsilip keleti falán helyeztek el I. Ferenc látogatása alkalmával 1856. szeptember 23-án, amikor megtekintette Csallóköz vízelvezető csatornarendszerét. A császár aznap meglátogatta a keszegfalui és csicsói építkezéseket is.

A komáromi Duna Menti Múzeumban őrzött márvány emléktábla eredetileg a töltés dunai oldalán volt. 1856-ban készült hálából a Csallóköz vizei szabályozási munkáinak vezetéséért Ambróz János megyei mérnök által és gróf Waldstein János elnöksége alatt.

Az általános iskolában szlovák és magyar nyelvű emléktábla volt látható 1929-ből, hálából, amiért Nagykeszi község Vöröss Vince jegyző kezdeményezésére a Goldschmied Marcell által adományozott telken Haas és Mády vállalkozók közreműködésével felépítette az iskolát. Az emléktábla az iskola folyosójának falán volt elhelyezve.

Minden község fontos építménye a művelődést és kultúrát közvetítő iskola. A múltban a katolikus és református iskola külön működött. Nagykeszin már 1654-ben ismert a helyi református tanító (schola mester) fizetése, de 1676-ban a kálvinista igehirdetők és tanítók helyett két katolikus licenciátus, Mihály és Dániel tanított. A református tanító 1699-ben Zámory György földesúr kérésére tért vissza a faluba. 1774-ben már ismerjük a helyi református tanító, Losonczi István nevét.
A református iskola épületét a plébániával együtt a 19. század első felében építették. L. alaprajzú földszintes épület volt, amelyben 1930-ban szűnt meg a tanítás. Az 1965-ös árvíz után az iskolaépületet lebontották. Érseklélen a katolikus iskolát 1805-ben alapították a római katolikus plébánia mellett. Az iskolaalapításban nagy érdeme volt Magyarország hercegprímásának és a pannonhalmi főapátságnak. Az épületben egy tanterem és a kántortanító lakása volt. 1877-ben, Erhart Imre pap tevékenysége idején az iskolát átépítették, a tantermet három nagy ablakkal világosabbá tették. Az iskola az udvar felé folyosóval nyílt. 1882-ben átépítették a tanítói lakást is, amelyben után két szoba, konyha és gazdasági épület volt. Az első ismert tanító Joó József volt, őt Lendvay József követte, majd Bölöny Ferenc, Köves Károly és 1887-ben fia, Pataki (Potucsek) Lajos váltotta fel. 1930-ban az iskolákban megszűnt a tanítás, és a lepusztult épületet 1960 táján széthordták építőanyagnak, akárcsak a plébánia épületét.
Az általános iskola 1929-ben épült. Több modernizáció és felújítás után mindmáig folyik benne a tanítás. Kétosztályos épület, a folyosóján szlovák és magyar nyelvű emléktábla volt látható 1929-ből, hálából, amiért Nagykeszi község Vöröss Vince jegyző kezdeményezésére a Goldschmied Marcell által adományozott telken Haas és Mády vállalkozók közreműködésével felépítette az iskolát. Az emléktábla az iskola folyosójának falán volt elhelyezve.
1928-ban Eklipusztán nyílt meg a „Jubileumi iskola”, amelyben szlovák nyelven zajlott az 1–4. évfolyam tanítása. Ebben a jellegzetes funkcionalista épületben tanítói lakás is volt.

Érdekes építmény az öreg szivattyútelep, eredetileg csak a dunai töltésbe beépített zsilip volt, a csallóközi vízelvezető rendszer része. 1856-ban épült. 1913-ban épült a gőz szivattyútelep kisebb földszintes épülete, amely 1965 óta elvesztette funkcióját. Homlokzatát falsávkeretek és nagy téglalap alakú ablakok tagolják ablakkeretekben, kezdőkővel. A jellegzetes gyárépület gépi berendezése nem maradt meg.

A község többi épülete közül említést érdemel a régi községi hivatal épülete, amely 1890-ben épült, de az 1911-es tűzvész után átépítették és kibővítették. Az épületben kapott helyet a jegyző lakása is. Eredetileg szabálytalan U alaprajzú földszintes építmény volt. A homlokzatokat falsávok és keretezett téglalap alakú ablakok tagolják. 1945 után az épületben a posta kapott helyet, később a háztartási bolt, jelenleg cukrászdaként működik. Az épület több átépítés után elvesztette eredeti formáját.

Kiskeszin a régi tűzoltószertár 1928-ban épült, és 1976-ban bontották le. A nagykeszi tűzoltószertárt 1937-ben építették, az egyszerű földszintes épület ma is áll.

Jellegzetes épület az egykori finánckaszárnya, amely 1926–27-ben épült. Emeletes, funkcionalista téglalap alakú épület kéttengelyű sarokrizalitokkal. Az épületben egészségügyi központ, óvoda, fodrászat, községi étkezde működött. Napjainkban élelmiszerüzlet és lakások vannak kialakítva benne.

A község határához tartozik az ekeli vasútállomás épülete is, amelyet 1896-ban építettek a Komárom–Dunaszerdahely vasútvonalon, és 1896. november 17-én adtak át rendeltetésének. A kis földszintes téglalap alakú épület csaknem eredeti alakjában megmaradt napjainkig, akárcsak a kis raktár, a vasutas és a sorompóőr lakása. A Fejérváryak később ipari vágányt építettek Nagykesziről Nemesócsára, de ez 1945 után megszűnt.

Nagykeszi csaknem valamennyi régi házát elpusztította az 1965-ös árvíz. Sok ház udvarában megmaradtak a léccsűrök, istállók, nyárikonyhák, nem egy esetben a gémeskutak. Eklipuszta településen megmaradt a 35-ös számú ház, a telepesek jellegzetes kisebb lakóhelye a 20. század harmincas éveiből. Kéttengelyes, téglalap alakú földszintes épület két lakóhelyiséggel, hátul hozzáépített gazdasági épülettel. A ház ereszaljával fordul az udvarba.

Forrás: Honismereti Kiskönyvtár 116. szám, KT Könyv- és Lapkiadó Kft., 1999

Természeti környezet

Természeti környezet

A környezetvédelmi minisztérium 2020 júliusától Dérhídja (Terchel, Therel) térségét (harmad- és negyedfokon) védetté nyilvánította, hogy eredeti állapotukba lehessen megőrizni az itt található sós mocsarakat és sós talajú rétegeket.

A terület a pannonhalmi apátság birtoka volt. 1539-ben bérbe adták, majd 1570-ben a bérlői Simondics Péter és Nagy István. Később az apátság visszavette a pusztát. Feltehetően a 20. század elején épült egy kis major juhakollal, amely ma üresen áll.

A község határában a 20. század első felében több kis tanya épült: Méhes-tanya, Szénássy tanya, Ambrus-tanya, Gőgh-tanya. Egy részük napjainkig megmaradt.

http://uzemia.enviroportal.sk/main/detail/cislo/1079
https://felvidek.ma/2020/06/miert-kulonleges-derhidjai-szikes-2-resz/

Nagykeszi a Dunamenti síkságon, a Csallóközben 109-112 m tengerszint feletti magasságban fekszik. A sík határt délen a Duna határolja, amely alacsony folyómenti mélyedésekkel és holtágakkal enyhén tagolja a hordalékos síkságot. Rónasági és mocsaras, helyenként sós földjei vannak. A határba benyúlik a Nádrét természetvédelmi terület, a járás egyetlen összefüggő nádas területe. A vízimadarak költőhelye miatt is érdekes.

Természetvédelmi terület a Dérhídja is, ahol sós talajokat kedvelő növények nőnek. Értékesek az itt élő rovarok is. A Duna allúviuma az egykori ártéri erdők maradványa a folyó árterületén. A terület nemcsak a védett állat- és növényfajok előfordulása miatt érdekes, hanem a vidék szépsége okán is.
A Fejérváryak kastélya körül tágas angolpark terült el, számtalan különleges fa és növény nőtt benne. 1945 után a parkot elpusztították, helyén több épületet emeltek.

Részben megmaradt a Goldschmied-kastély mellett 1927-ben kialakított park. Elpusztult viszont Érseklélen a Friedländer-kúria melletti kisebb díszpark.

Szántó (Scanto, Scamto)

A települést 1075-ben I. Géza adományozta a pannonhalmi apátságnak. Az itt lévő 40 házban a kolostornak szolgáló lovászok éltek.

A 13. század elején a falu Albens esztergomi kanonok tulajdona volt, de 1240-ben már ismét az apátságé. Szántó a tatárdúlás idején elpusztult, és soha nem építették újjá. Salamon apát eladta a települést Szolgagyőr vár gelléri jobbágyainak, de 1254-ben IV. Béla elrendelte, hogy adják vissza az eredeti tulajdonosának. Később a puszta a garamszentbenedeki apátság tulajdona lett, és bérbe adta Némai Kolos Jakabnak. Ő azonban az apátság egyre nagyobb területeit foglalta el, ezért a bérlet veszélyessé vált. 1380-ban végül visszaadta a birtokot a garamszentbenedeki kolostornak. Később a puszta az esztergomi káptalan tulajdonába került.

A 19. században birtokrészei voltak a Zámory, később a Fejérváry családnak. A település egy részében 1926-ban Selmecbányáról, Bánról és Morvaország egyes részeiről érkezett telepesek és megalakították Okánikovót. 1929-ben 25 lakos élt itt, napjainkig sem fejlődött jelentősebb településsé.

Forrás: Honismereti Kiskönyvtár 116. szám, KT Könyv- és Lapkiadó Kft., 1999

A duna mente természeti kincsei