Tóth Zoltán

80 éve hunyt el dr. Tóth Zoltán, a kitűnő gyógypedagógus

Dr. Tóth Zoltán neve eléggé ismeretlen a Felvidéken, pedig 1883. december 6-én községünkben, Nagykeszin született.
A nagykesziek emlékezete is keveset őrzött meg a Tóth családról. Még 2000-ben találtam adatközlőket: Potháczky Ferencnét, Bakulár Ilonát és Cséry Saroltát, az utóbbiak rokoni kapcsolatban álltak a családdal. Az ő elmondásuk alapján kiegészíthető Tóth Zoltán Magyarországon megjelent életrajzi adatai.

A Tóth család Garamlökön (Lok) telepedett le, az anyakönyvek alapján id. Tóth András (Zoltán dédapja) már a 18. század második felében jelen van a községben. Az ő fia Tóth Mihály András és felesége Subert Erzsébet (?-1885) családjukkal az 1870-es években költöznek Nagykeszire, mivel József (1848-?) fiuk tanítói állást kapott a helyi református iskolában.
József 1879 júniusában megházasodik, – keszi lányt – Marcsa Krisztinát veszi feleségül. Házasságukból hat gyermek születik (sajnos két kisgyermek korán elhunyt).

1890-ben nagy csapád éri a családot, az édesanya fiatalon – 32 éves korában – elhunyt. Tóth József ezen szomorú történések után négy gyermekével elköltözik Garamvezekényre (Vozokany nad Hronom), ahol folytatta tanítói hivatását. Fia, Zoltán is itt kezdi meg elemi iskoláit. Az ötödik osztály után a Pápai Református Gimnázium diákja, majd a budapesti Református Főgimnáziumban érettségizik.

A századfordulón ismét a felvidéken tartózkodik, mivel 1900-1903 között a lévai Állami Tanítóképző Intézet diákja, ahol tanítói oklevelet szerez. 1904-ben Alsófegyverneken (Zbrojníky) tanítóskodik. Életútja 1905-től Budapesthez, majd házassága révén Orgovány községhez kötődik. Budapesten kap gyógypedagógiai tanári diplomát 1906-ban. Mindezek mellett a Budapesti Tudományegyetemen pedagógiát, pszichológiát és filozófiát is hallgatott, középiskolai tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett.

Pályakezdőként a vakok intézetében dolgozott tanárként. 1922-től haláláig a saját szervezésű Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola előadója, majd 1924-től az intézmény igazgatója. 1922-től 1940-ig az általa kezdeményezett Magyar Gyógypedagógiai Társaság főtitkára, és a Gyermekvédő Liga igazgató tagja. Nemzetközi elismertsége bizonyítékául 1938-tól a Budapesten megalakuló Nemzetközi Gyógypedagógiai Társaság egyik alelnökévé választották.
A gyógyító-nevelés témakörben több könyve is megjelent. Nagy elismerést keltett az 1927-ben megjelent A vakok képzeletvilága című munkája, melyet német nyelvre is lefordítottak.

Tóth Zoltán részt vett Léván, a Tanítóképzőben végzett diákok 30 éves találkozóján 1933-ban. Az eseményről a lévai levéltár őriz egy fényképet.

1940. május 17-én Tóth Zoltán Budapesten hunyt el. Sírhelye a Kerepesi temetőben volt, hamvait 1946-ban Orgoványban helyezték örök nyugalomra. 1940-ben, halálakor felesége, Makai Mária a Nagykeszin élő rokonoknak is küldött halotti értesítőt. Bakulár Ilona több mint 60 éven át őrizte ezt az értesítőt, ami sajnos az ő halála után elveszett. Tóth Zoltán apai nagyszülei – Tóth Mihály András és Súbert Erzsébet – a nagykeszi református öreg-temetőben nyugszanak. Velük egy sírban nyugszik Eszter lányuk – Szendi Lajosné is, aki nemcsak nagynénje, de férjével keresztszülei is voltak Tóth Zoltánnak (lásd az anyakönyvi kivonatot). Édesanyja – Marcsa Krisztina – és az anyai nagyszülők síremléke sajnos már nem fedezhető fel a temetőben. A magyarországi Orgovány községben őrzik és ápolják a tudós tanár emlékét. 2015-ben egy kiadvány is megjelent Gellért Imréné szerkesztésében, Emlékkönyv dr. Tóth Zoltán tiszteletére címmel. Érdemes megjegyezni, hogy Kozmutza Flóra (későbbi Illyés Gyuláné) József Attila múzsája, akihez a költő a Flóra-verseket írta – dr. Tóth Zoltán tanítványa, majd 1936–1940 között asszisztense volt a főiskolán. Erről Illyés Gyuláné 1985-ben megjelent József Attila utolsó hónapjairól című könyvében tesz említést.