A környezetvédelmi minisztérium 2020 júliusától Dérhídja (Terchel, Therel) térségét (harmad- és negyedfokon) védetté nyilvánította, hogy eredeti állapotukba lehessen megőrizni az itt található sós mocsarakat és sós talajú rétegeket.

A terület a pannonhalmi apátság birtoka volt. 1539-ben bérbe adták, majd 1570-ben a bérlői Simondics Péter és Nagy István. Később az apátság visszavette a pusztát. Feltehetően a 20. század elején épült egy kis major juhakollal, amely ma üresen áll.

A község határában a 20. század első felében több kis tanya épült: Méhes-tanya, Szénássy tanya, Ambrus-tanya, Gőgh-tanya. Egy részük napjainkig megmaradt.

http://uzemia.enviroportal.sk/main/detail/cislo/1079
https://felvidek.ma/2020/06/miert-kulonleges-derhidjai-szikes-2-resz/

Nagykeszi a Dunamenti síkságon, a Csallóközben 109-112 m tengerszint feletti magasságban fekszik. A sík határt délen a Duna határolja, amely alacsony folyómenti mélyedésekkel és holtágakkal enyhén tagolja a hordalékos síkságot. Rónasági és mocsaras, helyenként sós földjei vannak. A határba benyúlik a Nádrét természetvédelmi terület, a járás egyetlen összefüggő nádas területe. A vízimadarak költőhelye miatt is érdekes.

Természetvédelmi terület a Dérhídja is, ahol sós talajokat kedvelő növények nőnek. Értékesek az itt élő rovarok is. A Duna allúviuma az egykori ártéri erdők maradványa a folyó árterületén. A terület nemcsak a védett állat- és növényfajok előfordulása miatt érdekes, hanem a vidék szépsége okán is.
A Fejérváryak kastélya körül tágas angolpark terült el, számtalan különleges fa és növény nőtt benne. 1945 után a parkot elpusztították, helyén több épületet emeltek.

Részben megmaradt a Goldschmied-kastély mellett 1927-ben kialakított park. Elpusztult viszont Érseklélen a Friedländer-kúria melletti kisebb díszpark.

Szántó (Scanto, Scamto)

A települést 1075-ben I. Géza adományozta a pannonhalmi apátságnak. Az itt lévő 40 házban a kolostornak szolgáló lovászok éltek.

A 13. század elején a falu Albens esztergomi kanonok tulajdona volt, de 1240-ben már ismét az apátságé. Szántó a tatárdúlás idején elpusztult, és soha nem építették újjá. Salamon apát eladta a települést Szolgagyőr vár gelléri jobbágyainak, de 1254-ben IV. Béla elrendelte, hogy adják vissza az eredeti tulajdonosának. Később a puszta a garamszentbenedeki apátság tulajdona lett, és bérbe adta Némai Kolos Jakabnak. Ő azonban az apátság egyre nagyobb területeit foglalta el, ezért a bérlet veszélyessé vált. 1380-ban végül visszaadta a birtokot a garamszentbenedeki kolostornak. Később a puszta az esztergomi káptalan tulajdonába került.

A 19. században birtokrészei voltak a Zámory, később a Fejérváry családnak. A település egy részében 1926-ban Selmecbányáról, Bánról és Morvaország egyes részeiről érkezett telepesek és megalakították Okánikovót. 1929-ben 25 lakos élt itt, napjainkig sem fejlődött jelentősebb településsé.