Kiskesziről

1887-ben Nagykeszihez csatolták Kiskeszi települést, amelyet először 1268-ban említenek Nagykeszivel együtt mint villa Kezu… alia villa Kezu. Később 1272-ben poss. Kyskezu… iuxta Kezu maiorem néven említik, amikor Bálint kanonok az itteni birtokot Szent Márton oltárának (az esztergomi érsekségnek) ajándékozta, amit IV. László király is igazolt. A község eredetileg Szolgagyőr vár birtoka volt. 1277-ben IV. László király a földeket Chepán fiának, Pálnak és Voth fiának, Bodonnak, Szolagyőr vár jobbágyainak ajándékozta, és nemesi rangra emelte őket. 1382-ben Bani Sydnou fiai, János és Ponya pereskedtek és kiskeszi birtok miatt Nagymartoni Miklóssal, aki megtiltotta a Felkezu birtokra vonatkozó használati jogukat. Kiskeszi Kyskezu néven fordul elő. 1452-től az esztergomi érseknek adták zálogba, vagyonrészei voltak itt a némai Kolosoknak is. 1501-ben a települést Ravaszkeszi néven jegyzik, és 1521-ben Báthory István nádor adja bérbe a pécsi püspöknek. 1540-ben birtokrészekkel rendelkeznek a Csúzyak is. 1553-ban a helyi földesurak közt említik Kolos Jánost és Désy Boldizsárt, 1567-ben Thúry Györgyöt is. A török háborúk idején a község elpusztult. Kiskeszit Vigyázó Pál veszprémi főispán, Nagykeszit pedig Rába Balázs telepítették újra.

A falu későbbi történelme azonos Nagykeszi történelmével, Kiskeszi a nagyobbik település árnyékában fejlődött. 1787-ben 30 háza és 186 lakosa volt, 1828-ban 37 házat és 167 lakost jegyeztek. 1848-ban a településen 71 katolikus és 102 református élt. A lakosság mezőgazdasággal foglalkozott, a helyi molnárok a kolozsnémai céhhez tartoztak. Az itt élőket is több természeti katasztrófa sújtotta, főként árvizek és tűzvészek (1880, 1892). 1888-ban Frankl József kocsmát nyitott. Érdekes a lakosság számának alakulása. 1869-ben 265 lakosa volt, 1880 után számuk 260-ra csökkent, viszont 1890-ig 318-ra nőtt. 1897-ben Kiskeszit Nagykeszihez csatolták, azóta történelmük azonos. A 20. század elején a település legnagyobb földbirtokosai Fejérváry Géza báró és Zámory Béla örökösei. A falut ismét árvizek (1899), jeges áradások (1898, 1912) és tűzvészek (1898, 1911, 1917) pusztítják. 1899-ben nyílt meg a posta. 1912-ben a helyi lakosok dr. Hajdú Tibor pannonhalmi főapáttól 87 hold közös kiskeszi legelőt vásárolnak meg halászati joggal. Fejlődésnek indul a kereskedelem és az iparosság.