Kulturális emlékek

Nagykeszin egykor római katolikus templom állt, amelyet a Pázmány-féle összeírásban régiként említenek. Más említés a templomról nem maradt fenn. Feltehetően a török háborúk idején pusztították el a faluval együtt. 1652-ben a református egyházközségek jegyzékében Nagykeszi is szerepel. Leányegyháza Kiskeszin és Érseklélen volt. Akkoriban már biztosan itt állt a fa oratórium.

A református templom a községben már a 18. század dereka előtt felépült, de az 1763-as földrengés elpusztította. Ezért 1764-ben új templomot építettek, de az épület gyorsan megrongálódott, ezért 1819-ben már a harmadik református templom épült fel klasszicista stílusban. 1840-ben egy tűzvész megrongálta az épületet, de hamarosan megjavították. A templomot később is többször javították. Hosszúkás építmény ormos főhomlokzat elé épített toronnyal. Az egyenes mennyezetű helyiségben kétoldalt protestáns fa empórium látható. A templom homlokzatát falsávkeretek és szegmens befejezésű ablakok díszítik. A falsávkeretek ismétlődnek a torony egyes emeletein is, amely eredetileg alacsony sátortetős volt, de a 20. század 60-as éveiben tárcsás párkányon nyugvó magasabb gúla alakú tetőre cserélték. A portálé rózsaszín márványból készült kezdőkövén a D.O.M.U.S.E.H.O.N.A.E.K.K. kezdőbetűk és az A. MDCCCXIX évszám olvasható. A fehér márvány úrasztalát 1914-ben készítették Réthy győri gyárában a református egyháza hívei adományokból. A régi úrasztala 1793-ból származott. A kis gránit keresztelőmedence századunk elején készült, akárcsak a szószék és a padok. A harmóniumot 1925 táján készítette a Lídl s Velík cég. Eredetileg egy 19. századi régi harmónium volt a templomban. Található a templomban két értékes ezüst kehely, az egyiket 1747. október 16-án készítette a helyi eklézsia számára Valesius János. A másik, tulipán alakú kehely 1881-ben készült. Az istentiszteleti érckancsók és klasszicista tányérok 1176-ból, 1804-ből, 1813-ból és 1819-ből származnak, a későbarokk készlet 1755-ben készült. A templom tornyában két bronzharang függ. Az egyiket 1843-ban öntötte Mendel János cége Győrben, a másikat 1920-ban a Fejérváryak ajándékozták a templomnak, és 1850-ben készítette Hofer Károly cége Győrben. Az eredeti öreg harang, amely a 18. századból származott, az 1840-es tűzvészben megrepedt.
A gyülekezet a megfelelő pénzösszeg előteremtése után – 2004 nyarán – látott hozzá a templom teljes tatarozására. Megújították a tetőszerkezetet és a tetőzet új cserepezést kapott. A toronyra új süveg készült. A templom külső falait, majd a belső tereit is újrafestették. A munkálatokkal járó összeghez hozzájárult a helyi önkormányzat, a földműves szövetkezet, a Szülőföld Alap, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Segélyalapja és természetesen a gyülekezet tagjai is szépen adakoztak. A templomot 2010-ben Fazekas László püspök szentelte fel. 2020-ban lelkész Szabó Sarolta, gondnok: Fitos András

A település határában álló legrégebbi emlék a Nepomuki Szent János nevét viselő római katolikus templom az egyik Érseklél területén. Az eredeti épület Szent István király uralkodása idejéből származhatott, 1000 utánról. Az itteni plébániát először 1332-ban említik. A török háborúk idején a faluval együtt elpusztult a templom is. A 18. század elején Maloviczius Ignác felesége magánkápolnaként újra felépítette az épületet. 1878-ben az eredeti építményhez az egyházi alapítvány sekrestyét épített, kibővítette a szentélyt, s egyúttal a régi részeket felújították. 1864-ben a klasszicista épületet felújították, oromzatos főhomlokzata elé tornyot emeltek. 1911-ben ismét felújították a templomot, majd utoljára 1950-ben. Később a templom beázott, és állaga egyre romlott. 1982-ben a templomot feltörték és hihetetlen pusztítást végeztek benne. Ezután már nem maradt ember, aki gondjaiba vette, esetleg bezárta volna az épületet. Később leszakadt a templomhajó mennyezete, és 1993-ban ezt az értékes egyházi emléket a műemlékvédők és az egyház hivatali jóváhagyásával lerombolták. Építőanyagából új római katolikus templomot kellett volna építeni Nagykeszin, de még a lerombolás napján eltűnt a bejárat rózsaszín márvány portáléja.
A templom egyhajós építmény volt egyenes záródású szentéllyel, hozzáépített sekrestyével és eléépített toronnyal, amelynek rózsaszín márvány szegmens főbejárat portáléja volt. A templom homlokzatát falsávkeretek és szegmens befejeződésű ablakok tagolták. A belső berendezés újabb volt, a 19. században és a 20. század elején készült. A 19. század második felében készült főoltáron Jézus legszentebb isteni szívének szobra és Nepomuki Szent János központi képe volt. Szent István és Szent László király aranyozott szobrát a győri karmeliták ajándékozták a templomnak, Szent Antal szobra Kanya Vilmosné ajándéka. Ezeket a szobrokat, illetve a két új körmeneti zászlót1908-ban szentelték fel. Az orgonát az esztergomi érsek ajándékozta, 1867-ben készült. Sípjait az I. világháború idején katonai célokra elkobozták, de később új sípokkal pótolták őket. Az 1846-os kanonoki vizitáció szerint a templomnak három harangja volt, mindhárom Ghyczy Ferenc ajándéka. Az I. világháború idején a harangokat is elkobozták katonai célokra. Az új harangokat 1928-ban öntötték, Jézus legszentebb isteni szívének és Szűz Mária legszentebb isteni szívének ajánlva szentelték fel őket. A harangokat az ekeli római katolikus templomban raktározták el.
A régi és az új temető között, az új temető mögött található a katolikus kápolna. Az egykori érsekléli katolikus templom anyagából épített új katolikus kápolnát 2007. május 10-én szentelték fel.

A klasszicista kastélyt 1830 táján építtette Zámory Károly a református templom mellett. 1901-ben Fejérváry Géza báró örökölte a kastélyt, akinek családjába nősült Malcomes Gyula báró. 1935-ben ő örökölte a Fejérváryak nagybirtokát. 1945 után a kastélyban lakásokat alakítottak ki, később az állami birtok irodaépülete volt. 1980-ban az épületet meglehetősen rosszul újították fel (homlokzatáról eltűntették az építészeti részleteket), 1990 előtt pedig megüresedett. Állapota leromlott, jövője évekig bizonytalan volt, mígnem 2002-ben felújították, s benne némi átalakítás után bérlakásokat létesítettek.
Késő klasszicista téglalap alaprajzú kétszintes épület, a sarkokon lapos rizalittal. Eredetileg rusztika díszítette őket, akárcsak a kastély többi sarkát. Az udvari homlokzat közepén előreépített pilléres bejárati portikusz van, a teraszt bábos korlát övezi. A homlokzaton részben megmaradtak a falsávkeretek. Az ablakkeretek – az emeleten gyámkövön nyugvó ablak feletti párkányokkal – megsemmisültek, akárcsak a földszintet az emelettől elválasztó választópárkány. A helyiségek mennyezete egyenes.

1927-ben birtokot vásárolt itt Goldschmied Marcell (Malcomes bárótól borsosmajort, a pannonhalmi apátságtól Barátmajort), és az egykori Kiskeszi község elején még ugyanabban az évben modern emeletes kastélyt építtetett az alpesi villák mintájára. 1944-ben a tulajdonost és feleségét a nyilasok koncentrációs táborba hurcolták, ahonnan nem tértek vissza. 1945 után az épületet a HNB (ma községi hivatal), később a posta céljaira felújították. A kastély modern négyzet alaprajzú épület igényesebb építészeti megoldások nélkül. Valamennyi téglalap alakú ablak fa zsalugáterrel védett. A főhomlokzat előtt bejárati terasz van, amelyet bábos korlát határol, egyenes lépcsőzettel közelíthető meg. Az oldalsó homlokzatnál hasonló lépcső vezet a rizalitos melléképület teraszára. A hallban fából készült tört lépcső van, a helyiségek mennyezete egyenes.

A Kiskeszi faszerkezetes – később vasszerkezetre cserélt – harangláb 1926-ban épült. A bronzharangon lévő felirat szerint 1926-ban önttették adományokból Kiskeszi hívő lakosai felekezeti különbözet nélkül. A harangot Dosztál Jakab cége öntötte Komáromban.

A református temetőben áll az I. világháborúban elesettek emlékműve (a hősök szobra), amelyet 1929-ben a nagykeszi énekkar emeltetett saját pénzéből és adományokból. Az emlékmű az ismert komáromi kőfaragó, Komáromi Viktor műve, a kovácsmunkákat (turul, koszorú, dekoráció, kovácsoltvas kerítés) komáromi műkovács, Török Antal végezte. A talapzaton 35 áldozat neve olvasható.

A temető bejáratánál áll a II. világháború áldozatainak emlékműve, amelyet a község állíttatott 1995-ben. A négyzet alakú talapzaton a községi címer domborműve és olajág látható. A talapzatra 47 áldozat nevét vésték.

A temető római katolikus részének központi keresztjét 1936-ban állíttatták a község katolikus hívői. A bronz korpuszos műkő keresztet József, csicsói pap szentelte fel. Korábban egy kemény fából készült kereszt állt a jelenlegi helyén, de idővel elkorhadt.

Az eklipusztai temetőben központi vaskereszt áll festett bádogkorpusszal, 1970-ben emelték. Korábban itt is fakereszt állt.

A Dunai Árvízvédelmi Vállalat raktárában egy márvány emléktábla van, amelyet eredetileg a Duna melletti zsilip keleti falán helyeztek el I. Ferenc látogatása alkalmával 1856. szeptember 23-án, amikor megtekintette Csallóköz vízelvezető csatornarendszerét. A császár aznap meglátogatta a keszegfalui és csicsói építkezéseket is.

A komáromi Duna Menti Múzeumban őrzött márvány emléktábla eredetileg a töltés dunai oldalán volt. 1856-ban készült hálából a Csallóköz vizei szabályozási munkáinak vezetéséért Ambróz János megyei mérnök által és gróf Waldstein János elnöksége alatt.

Az általános iskolában szlovák és magyar nyelvű emléktábla volt látható 1929-ből, hálából, amiért Nagykeszi község Vöröss Vince jegyző kezdeményezésére a Goldschmied Marcell által adományozott telken Haas és Mády vállalkozók közreműködésével felépítette az iskolát. Az emléktábla az iskola folyosójának falán volt elhelyezve.

Minden község fontos építménye a művelődést és kultúrát közvetítő iskola. A múltban a katolikus és református iskola külön működött. Nagykeszin már 1654-ben ismert a helyi református tanító (schola mester) fizetése, de 1676-ban a kálvinista igehirdetők és tanítók helyett két katolikus licenciátus, Mihály és Dániel tanított. A református tanító 1699-ben Zámory György földesúr kérésére tért vissza a faluba. 1774-ben már ismerjük a helyi református tanító, Losonczi István nevét.
A református iskola épületét a plébániával együtt a 19. század első felében építették. L. alaprajzú földszintes épület volt, amelyben 1930-ban szűnt meg a tanítás. Az 1965-ös árvíz után az iskolaépületet lebontották. Érseklélen a katolikus iskolát 1805-ben alapították a római katolikus plébánia mellett. Az iskolaalapításban nagy érdeme volt Magyarország hercegprímásának és a pannonhalmi főapátságnak. Az épületben egy tanterem és a kántortanító lakása volt. 1877-ben, Erhart Imre pap tevékenysége idején az iskolát átépítették, a tantermet három nagy ablakkal világosabbá tették. Az iskola az udvar felé folyosóval nyílt. 1882-ben átépítették a tanítói lakást is, amelyben után két szoba, konyha és gazdasági épület volt. Az első ismert tanító Joó József volt, őt Lendvay József követte, majd Bölöny Ferenc, Köves Károly és 1887-ben fia, Pataki (Potucsek) Lajos váltotta fel. 1930-ban az iskolákban megszűnt a tanítás, és a lepusztult épületet 1960 táján széthordták építőanyagnak, akárcsak a plébánia épületét.
Az általános iskola 1929-ben épült. Több modernizáció és felújítás után mindmáig folyik benne a tanítás. Kétosztályos épület, a folyosóján szlovák és magyar nyelvű emléktábla volt látható 1929-ből, hálából, amiért Nagykeszi község Vöröss Vince jegyző kezdeményezésére a Goldschmied Marcell által adományozott telken Haas és Mády vállalkozók közreműködésével felépítette az iskolát. Az emléktábla az iskola folyosójának falán volt elhelyezve.
1928-ban Eklipusztán nyílt meg a „Jubileumi iskola”, amelyben szlovák nyelven zajlott az 1–4. évfolyam tanítása. Ebben a jellegzetes funkcionalista épületben tanítói lakás is volt.

Érdekes építmény az öreg szivattyútelep, eredetileg csak a dunai töltésbe beépített zsilip volt, a csallóközi vízelvezető rendszer része. 1856-ban épült. 1913-ban épült a gőz szivattyútelep kisebb földszintes épülete, amely 1965 óta elvesztette funkcióját. Homlokzatát falsávkeretek és nagy téglalap alakú ablakok tagolják ablakkeretekben, kezdőkővel. A jellegzetes gyárépület gépi berendezése nem maradt meg.

A község többi épülete közül említést érdemel a régi községi hivatal épülete, amely 1890-ben épült, de az 1911-es tűzvész után átépítették és kibővítették. Az épületben kapott helyet a jegyző lakása is. Eredetileg szabálytalan U alaprajzú földszintes építmény volt. A homlokzatokat falsávok és keretezett téglalap alakú ablakok tagolják. 1945 után az épületben a posta kapott helyet, később a háztartási bolt, jelenleg cukrászdaként működik. Az épület több átépítés után elvesztette eredeti formáját.

Kiskeszin a régi tűzoltószertár 1928-ban épült, és 1976-ban bontották le. A nagykeszi tűzoltószertárt 1937-ben építették, az egyszerű földszintes épület ma is áll.

Jellegzetes épület az egykori finánckaszárnya, amely 1926–27-ben épült. Emeletes, funkcionalista téglalap alakú épület kéttengelyű sarokrizalitokkal. Az épületben egészségügyi központ, óvoda, fodrászat, községi étkezde működött. Napjainkban élelmiszerüzlet és lakások vannak kialakítva benne.

A község határához tartozik az ekeli vasútállomás épülete is, amelyet 1896-ban építettek a Komárom–Dunaszerdahely vasútvonalon, és 1896. november 17-én adtak át rendeltetésének. A kis földszintes téglalap alakú épület csaknem eredeti alakjában megmaradt napjainkig, akárcsak a kis raktár, a vasutas és a sorompóőr lakása. A Fejérváryak később ipari vágányt építettek Nagykesziről Nemesócsára, de ez 1945 után megszűnt.

Nagykeszi csaknem valamennyi régi házát elpusztította az 1965-ös árvíz. Sok ház udvarában megmaradtak a léccsűrök, istállók, nyárikonyhák, nem egy esetben a gémeskutak. Eklipuszta településen megmaradt a 35-ös számú ház, a telepesek jellegzetes kisebb lakóhelye a 20. század harmincas éveiből. Kéttengelyes, téglalap alakú földszintes épület két lakóhelyiséggel, hátul hozzáépített gazdasági épülettel. A ház ereszaljával fordul az udvarba.