* 1842. július 9. Nagykeszi
† 1921. Budapest / orvos, író
1842-ben született a Komárom megyei Nagykeszin (ma Szlovákia), s 1921-ben halt meg Budapesten. A pápai kollégiumban volt diák, ahol életre szóló barátságot kötött Eötvös Károllyal, a későbbi íróval. Orvosi diplomáját a pesti egyetemen szerezte 1867-ben. Gyakorló orvos volt Hajdúszoboszlón, majd Kecskeméten. 1867-ben a híres Balassa ajánlatára egy magyar főúr – gróf Lónyay Menyhért – beteg fia mellé került Meránba, akivel beutazta Tirolt, Svájcot, Francia- és Olaszországot. Meránban Petőfi Sándor fiát, Zoltánt is kezelte.
Szoboszlóról nősült: Szívos Arankát vette el feleségül, aki Szívos Béla szakíró, valamint Szívos Géza főjegyző testvére volt.
Különösen jó érzéke volt az anekdotikus figurák jellemzéséhez. Történeteiben Mikszáth is talált felhasználható motívumokat. Többek közt Závorytól kapott indítást a Szent Péter esernyője regényben szereplő Szliminszky házaspár megformálásához, valamint a témát, hogy Katánghy Menyhért életében a 100 Napóleon-arany játssza a sorsdöntő fordulatot.
Tóth Béla, a magyar anekdotakincs összegyűjtője is szívesen hallgatta Závory történeteit, s többet fel is jegyzett. Érdemes még megemlíteni, hogy Závory Sándor ismertette össze Mikszáth Kálmánt Hőgyes Endrével.
Négy gyermeke: Béla, Leóna (1879-1970), Aranka (1885) és Margit. Aranka is foglalkozott írással, apja és nagybátyja, Szívos Béla hagyományait követve és inspirálásukra. 1885-ben Hajdúszoboszlón született, iskoláit Szoboszlón, Kecskeméten, majd Budapesten végezte. Első novellái tanárnövendék korában jelentek meg, a Szövétnek című hetilapban. Tanár lett, írásai újságokban, folyóiratokban jelentek meg. A debreceni köztemetőben nyugszik. Závory Béla szoboszlói városi mérnök lett, 1905-ben eljegyezte Hetey Margitot, Hetey Ignácz hajdúszoboszlói tiszti ügyész leányát.